- Mit érez ebben a pillanatban, amikor átveszi az Aranylabát?- Végtelen nagy boldogságot, hiszen erről álmodtam gyerekkorom óta. Egy futballista pályafutása során ez egy nagyon fontos állomás, ezt a trófeát a futball világának minden résztvevője elismeri. Amikor közölték velem, hogy tényleg én nyertem, el sem akartam hinni, annyi a jó játékos manapság, hogy csak nagyon szűk mezsgyén mozognak a lehetséges jelöltek, akik közül kikerül a végső győztes. Kétszer egyébként már a harmadik helyen végeztem, az első időszakban mind klub, mind válogatott szinten hiányoztak az egyéb trófeák ahhoz, elnyerhessem az Aranylabdát, aztán jött 2003 és 2004, és akkor mindent megnyertem a Milannal, amit csak lehetett. Ugyanakkor komoly hendikeppel indultam az ukrán válogatottal, mert a 21. század eleje nem "rólunk szólt"...
- A szabad Ukrajnában egyébként - a "szovjet" Blohin és Belanov után - ön az első aranylabdás... Hova helyezi önmagát hozzájuk képest?
- Soha nem szabad párhuzamot vonni olyan játékosok között, akik különböző korszakokban játszottak. De azt hiszem, a mentalitásomat illetően közelebb állok Blohinhoz, mint Belanovhoz. Persze, nem is mondhatnék mást, hiszen jelenleg ő a szövetségi kapitányom - nevet fel Sevcsenko.
- Ön kire szavazott volna a mai jelöltek közül?
- Rooney nagyon tetszett, akárcsak Cristiano Ronaldo. Két olyan fiatalról van szó, akik sokat fejlődhetnek jelenlegi klubjukban, azaz nincs kizárva, hogy egy nap még ők is aranylabdások lehetnek. De tavaly mindenképpen Maldininek adtam volna, nem megkérdőjelezve ezzel Pavel Nedved képességeit, tudását. Paolo azonban 20 éve játszik ugyanazon a magas szinten, megérdemelte volna.
- Térjünk vissza önhöz: hogyan kezdődött a szerelem a futball iránt?- Az akkori Szovjetunióban bűn volt, ha valaki nem sportolt, én a futballt választottam. Példaképekben nem volt hiány, Blohint, Protaszovot, Belanovot szerettem volna követni. Amikor csak tehettem, rúgtam a bőrt, szorgalom nélkül kár is lett volna belekezdeni.
- Képességeit tekintve mi az, ami önnel született, és mit kellett külön elsajátítani?
- Kilencéves koromban a Dinamo Kijev egyik futballiskolájában iratkoztam be, ahol rengeteget edzettünk. A tanítás után sem rohantam haza, inkább futballoztam tovább a haverokkal. Imádtam, imádom a focit, úgy gondolom, hogy ennyi elég volt ahhoz, hogy elinduljak a profik közé. A játék nekem sosem munka, hanem szórakozás, bármit megteszek azért, hogy tovább fejlődhessek.
- Szokott még jégkorongozni?
- Télen mindig a családi házunk mellett lévő befagyott tavon játszottunk. Amíg a Milanhoz nem igazoltam, rendszeresen hokiztam. A jégkorong fejleszti a mozgást, akaraterőt, bátorságot ad, mindez a futballban is elengedhetetlen követelmény. Az viszont egy percig sem fordult meg a fejemben, hogy a stoplist végleg felcserélem korcsolyára.
- Mennyiben változtatta meg pályafutását Ukrajna függetlensége?
- A 90-es évek elején még az ifik között voltam, de úgy vettem észre magamon és társaimon, hogy motivált minket a tudat, hogy szűkebb hazánk sikeréért teljesíthetünk.
- Szabó Józsefről mit tudna elmondani?
- Csakis a legjobbakat. Ő vett magához a Dinamónál, bízott bennem, nélküle nem tartanék most itt. A második ember a pályán, akinek a legtöbbet köszönhetem.
-Talán botorság is lenne megkérdezni, hogy ki volt az első?
- Természetesen Valerij Lobanovszkij, aki igazi professzor volt, rettenetesen hiányzik a labdarúgásunknak. Szakmailag, emberileg csakis jókat tudok róla mondani. A kívülállók szemében egy mogorva öregúr volt, aki közelébe férkőzött hozzá, annak nyílt meg igazán, és aki megismerhette, tudta: imádja a játékosait. Rengeteget köszönhetek neki, nem túlik el nap anélkül, hogy ne néznék az égre rá gondolva. Amikor csak tehetem, meglátogatom a sírját, és az őt ábrázoló szobrot. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a "Tábornok" Ukrajna szimbóluma lett.
- A válogatottal eddig háromszor csúsztak el az utolsó banánhéjon...
- Igen, eddig három kvalifikációt buktunk el a pótselejtezőn. 1997-ben Horvátország, 99-ben Szlovénia, 2001-ben pedig Németország búcsúztatott minket. Legutóbb azt gondoltuk, hogy az első két kudarcon okulva meglephetjük a németeket, sajnos nem így történt. Jelenleg azon vagyunk, hogy a 2006-os világbajnokságra csont nélkül kijuthassunk. Klubszinten megnyerhetek akármit, amíg nem veszek részt egy világbajnokságon, vagy egy Európa-bajnokságon, addig nem nevezetem magamat tökéletesnek, a legjobbnak.
- Min múlott a németek elleni meccs?
- Hazai pályán végig jobbak voltunk, Kijevben a németek csak szerencsével értek el 1-1-es döntetlent. A visszavágón beijedtünk, görcsösek voltunk, sima 1-4 lett a vége. A győztes taktika megvolt, csak ki kellett volna vinni a pályára.
- Sokak szerint Ukrajnának a gazdasági bevételek miatt lenne létfontosságú egy vb-szereplés...
- Ez ostobaság, a nép minket akar látni a legjobbak közt, nemzeti hősként akarják ünnepelni kedvencüket. Ezt mi meg szeretnénk adni nekik, a pénz az másodlagos dolog ebben a témában.
- Mennyiben változtatta meg életét kisfia születése?
- Furcsa ez a dolog, mert gondolhatnánk, hogy egy 28 éves férfinak már nincs hova fejlődnie. Jordan viszont rettenetesen megváltoztatta az életről való felfogásomat. Számomra ő a legfontosabb, mindent neki szeretnék alárendelni. Hiszik, vagy nem, még a futballt is.
- Ki volt a labdarúgópályán az eddigi legkellemetlenebb ellenfele?
- Furcsa lesz, amit mondok, de csapattársam, Paolo Maldini jelentette számomra a legnagyobb kihívást. Annak idején még a válogatottban játszottunk egymás ellen. Gyors, tökéletesen helyezkedik, szóval a világ egyik legjobb védője.
- Mit vár 2005-től?
- Több boldogságot a népemnek annál, mint amiben most is része van. Ami a futballt illeti: a lehető legtöbb trófeát a Milannal, és természetesen azt, hogy végre sikerrel vegyük a selejtezőket, és eljuthassunk végre Ukrajnával egy világbajnokságra.

Sevcsenko adatai:

Andrij Sevcsenko Született: 1976. szeptember 29., Jahotyin
Magasság/súly: 183 cm/73 kg
Klubjai: Dinamo Kijev (1986-1999), Milan (1999-)
Sikerlista: Ukrán bajnok (1995, 1996, 1997, 1998, 1999), Ukrán Kupa (1996, 1998, 1999), Olasz bajnok (2004), Olasz Kupa: 2003, Olasz Szuperkupa (2004)
Bajnokok Ligája-győztes: 2003.
Európai Szuperkupa-győztes: 2003.
Ukrán gólkirály (1999, 18 gól), olasz gólkirály (2000, 2004, 24-24)
Válogatottság/gól: 57/26

Sikeres folytatást kívánunk!